Szarka-mese

Szarka cserreg fának ágán,
Farka billeg erdő árnyán.
Csirreg-cserreg, tollal libben
Fekete és fehér színben

Erdő mélyén apró patak.
Patak partján sok-sok kacat.
Favágónép szórta széjjel
Mulatozva tegnap éjjel.

Limlom között szarka kutat,
Akad-e ott finom falat.
Szeme előtt csillan-villan;

Csőrbe kapva el is illan.

Hazaröppent a kincsével,

Kacat közt lelt ékszerével.
Rejtekében nézegeti,
Tükörképét benne lesi.

Éjszaka jő, aztán hajnal
Aranyhajú napkoronggal.
Levelek közt a fény áttört,
Szarka kincsén a fény megtört.

Lett nagy csoda azon nyomban,
Szivárvány kélt a vadonban:
Vörös, azúr, arany, smaragd,
Ibolyaszín, tűzfény narancs.

Néz a szarka ámulattal,
Elmélkedik gondolattal:
"Csoda kincs ez amit leltem,
Az erdőben párja nincsen!

Elindulok, körbeviszem.
Rokonoknak büszkélkedem."
Így is tett és szárnyra kelt,
Testvérekre mégsem lelt.

Kutakodott mindenfele.
Falu felett átlibbene.
Favágónép rá se nézett,
Dolga után igyekezett.

Patak partján egy fűzfára
Ült a szarka és hintázva
Nézett onnan ide-oda,
Kacat között nincs-e koma.

Szarkatestvért azt nem látott,
Ám egy kicsi lányt talált ott.
Keze piszkos, arca könnyes,
Panasza halk és keserves:

"Elveszett hát, elvesztettem!
Nyakamból, ó, leejtettem!
Hogy esett meg, én nem tudom.
Leesett, s most kutathatom.

Nagy ünnep volt mikor kaptam.
Emlékszem ám! Jól mulattam.
Azt mondták az évem három,
Ezért kapom a nyakláncom.

Anyu, apu, néném, bátyám
Mind ilyet hord ám a nyakán!
És most tessék, elvesztettem!
Mit kellene most hát tennem?"

Azzal zokog keservesen,
Nincs már kedve, hogy keressen.
Szarka csak ül fent az ágon.
Csodálkozik; "Ez egy álom?

Csuda dolgok sorra esnek:

Előbb kincsem, most meg emez?"

Okkal ámult el a szarka,
Nem volt ő ám ehhez szokva.

Nem élt ő még olyan csodát,
Hogy értené egy ember szavát.

Márpedig ezt meghallotta,
Nem csak hallja! Fel is fogja.

"Próbát teszek." Ezt gondolja,
S rácserren a kis síróra:
"Ejnye lányka, mi lelt téged?
Miért könnyes két szép szemed?"

Lányka erre fel se nézett,
Panaszosan így kesergett:
"Hogyne sírnék-rínék itten,
Elveszett a legszebb kincsem!"

Szarka szeme még nagyobb lett.
A lány értette mit cserregett?
Bizonyosra kéne menni...
Újabb kérdést kell feltenni.

"Miféle kincs, apró gyermek?
Tán valami játékszered?"

"Nem játék ez, komoly dolog."
Mondja a lány, s egyre szipog.

"Családomnak minden tagja
Kap egyet, ha megért korba'.
Hogy ne érjen gond és ármány
Nyakunkban lóg a szivárvány."

Szarka erre észbe kapott,
Lába alá lepillantott:
Karma között himbálódzott,
A napfénnyel játszadozott,

Csillant, villant, mintha élne,
Hét szín benn táncra kélne;

Limlom között talált éke,
Kincseinek büszkesége.

"Talán ez az?"- kérdi aztán

"Szalag végén csepp-szivárvány?"

"Igen, az lesz! Merre? Hol van?"

Kérdi, s mindjárt fel is pattan.

Könnyes szemmel tekint körbe,
Nézi hol a megmentője.
Néptelen a patak partja,
Csak a fűzfán ül egy szarka.

"Te szóltál hát, kicsi szarka?
Te vagy kincsem találója?"

"Én volnék az!" Fele nyomban,

S szépen landol a kacatban.

Csepp-szivárványt csőrbe veszi,
Lányka felé így emeli.

Elveszi az hálálkodva

S a nyakába visszarakja.

Boldogan száll el a szarka,
Nem emészti bánat gondja.
Nincs már néki fényes lánca,
Van helyette jó pajtása.

Szarka cserreg fának ágán,
Lányka kacag erdő árnyán.
Tolla lebben; copfja libben

A szivárvány hét színében!

2012. 08. 10-21.